S. Corax írása
Nemrég hallottam, hogy két ember azon vitatkozik, hogy a fény az erősebb, vagy a sötét.
- Ha kigyúl a fény, akkor eloszlik a sötét.
- De ha elfújod a gyertyát, máris győzött a sötét. A sötét örök, ott van mindenhol, legyőzhetetlen. - válaszolt magabiztosan a másik.
Sokan járunk becsukott szemmel, hogy ne is lássuk merre visz az utunk. Ha látnánk, akkor talán szembesülünk vele, hogy nem jó irányba megyünk. Az is lehet, hogy eltévedtünk.
Mi lesz akkor, ha megértjük, hogy valamit rosszul csinálunk? Sok fény kell ahhoz, hogy szembe tudjunk magunkkal nézni. És nagy bátorság. Mert lehet, hogy olyan sok fény kell, hogy az már égeti a lelkünket. Igen, sokkal könnyebb hunyorogva a tükörbe nézni. Könnyebb, ha elhalványulnak a ráncok, ha nem látszik a szemünk körül a sötét karika. Könnyebb, ha hazudunk magunknak.
És ha nem akarunk többet hazudni? Vállalni kell a kockázatot, be kell engednünk a fényt. Nem elég, ha azt kiabáljuk, hogy sötétség kifelé!