A közösségi lét alapvető eszköze a kommunikáció. A kommunikációval tesszük gondolatainkat mások számára láthatóvá. Vagy éppen rejtjük el. Ehhez szükségünk van hatékony kommunikációs eszközökre. Ha nem tudjuk magunkat megértetni, akkor elveszettnek érezzük magunkat. Valójában azok is vagyunk. Ki ne ismerné az érzést, amikor idegen országban járva, a nyelvet nem beszélve kell eligazodnunk. Vagy szakirodalmat kell olvasnunk. Egy olyan szakmáét, amiben nem vagyunk jártasak. A nyelv ismerete nélkül nehezen boldogulunk.

A kommunikációs csatornák sokrétűek és a technika fejlődésével egyre több lehetőség áll rendelkezésünkre, hogy megértsünk másokat, vagy megértessük magunkat. Ma már az írásos kommunikáció is szinte valósidejűnek tekinthető. Gondoljunk az elektronikus üzenetekre, vagy kommunikátor programok használatára. 

Akár szóbeli, akár írásbeli kommunikációról legyen szó, a nyelvi eszközök fontos kiegészítői a test jelzései, a gesztikuláció, a metakommunikáció. Ezek a jelek nyomatékosíthatják, gyengíthetik a szavainkat, vagy akár az ellenkezőjére is fordíthatják. 

Ez a hatás megjelenik az írott kommunikációban is. Itt a testbeszéd funkcióját a különböző írásjelek rendhagyó használata veszi át. Gondoljunk a három pontra, vagy különböző karakterekből összeállított arcocskákra, "smiley"-kra. Nem szabad elfelejteni, hogy amikor írunk akkor még az elektronikus levelezés , vagy a kommunikátor használata esetén is van néhány perc, vagy legalább másodperc mielőtt megnyomjuk a "send" gombot. A verbális kommunikáció más. Jelzéseink rögtön átmennek. Itt előre kell gondolkodni. Vagy legalább elég gyorsan, hogy lássuk gesztusaink fogadtatását, és korrigálni tudjunk, ha szükséges. Ehhez szükség van némi rutinra. Mindenek előtt ismernünk kell a lehetőségeinket. Ehhez nagy segítséget ad, ha időnként tudjuk magunkat látni kívülről, mások szemével.

 

Több helyen olvastam, hogy a világ számunkra annyi, amennyit látunk belőle.
Én pontosítanám ezt a megállapítást. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy számunkra annyi a világ, amennyit érzékelünk, felfogunk belőle.

Az érzékelés csupán az egyik forrás. Fontos még az érzékelésből felépített közvetett megtapasztalás is. Ezekből a megtapasztalásokból felépül egy másik világ. Ez a másik világ már sokban függ a befogadó személyétől. Ez talán mindig is így volt. A fantázia valószínűleg az idők kezdete óta kiegészítette, színesítette, feldolgozhatóvá tette az érzékelt valóságot. A fantázia teremtő ereje nélkül nem jöttek volna létre azok a csodálatos művészeti alkotások amik sok millió embernek segítenek belépni egy titokzatos dimenzióba, ami túlmutat a hétköznapi megtapasztaláson.  

Hatékony kommunikáció nélkül nehezen boldogulunk. Különösen így van ez, ha számunkra ismeretlen embert szeretnénk megszólítani.  Ha ismerkedni szeretnénk.

Sokan szenvednek a társtalanságtól.  Ahogy véget érnek a serdülés évei, mintha elfelejtenének valamit a fiúk és a lányok.  Fiatal felnőttként bekerülve a munkahely világába megváltozik az élet.    Mi változik?  8-10 órát tölteni egy zárt közösségben.  Mindennap ugyanazok az emberek.  Ráadásul már nem is az a homogén korosztály ami az iskolában volt.  Úgy érzed, hogy leszűkült a világ.  Hol találhatnál magadnak társat?  Egyáltalán milyen társat keresel?  Milyennek szeretnéd őt látni?  Ezt nem könnyű megfogalmazni.  Sokszor azt sem, hogy magadat milyennek szeretnéd látni. 

Hiába a kommunikációs forradalom, a rengeteg új csatorna, a személyes találkozás varázsát nem tudja kiváltani.  És ezekben a személyes találkozásokban bőségesen részünk van.  Csak meg kell látni a helyzetet.

Reggel a metrón utazol, és álmosan a semmibe meredsz, és akkor hirtelen meglátsz  valakit.  Nem tudod, hogy ki ő, de már nem először látod.  Nem is másodszor.  Szinte minden reggel találkozik néhány másodpercre a tekinteted az övével.

A pletyka a kommunikáció sajátos formája.  Fogalmát sokan, sokféleképpen megfogalmazták már.  Az talán mindegyik leírásban közös, hogy rosszindulatú, felelőtlen híresztelést értenek alatta.

 

Sokan gondolják, hogy a pletykálkodás a vénasszonyok sportja, pedig nem így van!  A pletyka valójában átszövi az egész életünket.  Én a legdurvább pletykákat mindig a férfi öltözőben hallottam.  Ugye, ez egy kicsit meglepő?  

Sokszor észre sem vesszük, vagy nem vesszük komolyan , amikor hamis, vagy meg nem erősített információt adunk tovább. Nem minden pletykát szül a rosszindulat.  Sokszor elég, hogy  hallunk valami érdekeset, izgalmasat, esetleg bosszantót, amit rögvest továbbadunk, és már útra is kelt a pletyka.  A pletyka információ torzító hatása jól szemléltethető szituációs játékokkal.  

A hazugság az általános etikai normák szerint elítélendő, a legtöbb ember alantas dolognak tartja. Neked mi erről a véleményed? Te még soha nem füllentettél? El tudsz képzelni egy világot, ahol nincs hazugság, képmutatás, mindenki őszinte? Ki ne hallott volna már a tízparancsolatról? A parancsok közül a VIII. áll legközelebb a kommunikációhoz. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy! Erről írnék le néhány gondolatot. 

Maga a parancs többféle interpretációban élt tovább. Létezik másfajta megfogalmazása is: ">Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot Ez a megfogalmazás kicsit más tartalmat mutat mint az előző. Ez sokkal szűkebb körű, mint a hazugság tilalma.Tekintsük át a Sínai-hegyen Istentől adott parancsokat! A kőtáblákba vésett parancsokat a történelem folyamán a különböző kultúrákban többféleképpen is interpretálták. Cikkemben a katolikus értelmezésből indultam ki:

 

I. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! 

II. Isten nevét hiába ne vedd! 

III. Az Úr napját szenteld meg! 

IV. Atyádat és anyádat tiszteld! 

V. Ne ölj! 

VI. Ne paráználkodj! 

VII. Ne lopj! 

VIlI. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy! 

IX. Felebarátod házastársát ne kívánd! 

X. Mások tulajdonát ne kívánd!