Karácsonyi küzdelmek
Úgy gondolom, hogy még sokan vagyunk, akik karácsonykor Jézus születését ünnepeljük. Karácsonyhoz mindig valami szépet, valami magasztos reményt társítunk. Karácsonykor mindennek szépnek kell lennie. Nagyon igyekszünk, hogy finom legyen az étel, hogy jól sikerüljön a beigli, hogy szépen feldíszítsük az otthonunkat. Várunk valamit. A várakozás mindenkiben benne van. Csak talán másként. A gyerekek várják, hogy a Jézuska mikor hozza meg az ajándékukat. A fiatal szerelmesek várják az első együtt töltött karácsonyi éjszakát. Az idősek várják, hogy a gyerekeik meglátogassák őket, vagy legalább a telefon megcsörrenjen, és boldog ünnepeket kívánjanak nekik. És van, aki azt várja, hogy legyen vége a három nap megpróbáltatásának.
Elgondolkoztál már azon, hogy milyen küzdelmek vetettek árnyékot Jézus eljövetelére?
Csak egy hajszálon múlt, hogy Máriát nem kövezték halálra a kor szokása szerint. József szíve mélyéből hitt. Élő kapcsolata volt Istennel. Az angyal álmában szólt hozzá, megerősítve József hitét és szeretetét Máriában. Isten szava erősebb volt az emberi törvények szavánál.
A megpróbáltatásoknak ezzel nem volt vége. Máriának áldott állapotban kellett hosszú útra indulnia Betlehembe, hogy részt vegyenek a népszámláláson. Mária és József nem zúgolódott. Tudták, hogy ennek így kellett történnie.
Bennünk megvan-e a töredéke annak a hitnek és alázatnak, ami Józsefben és Máriában megvolt? Mit jelent számunkra, hogy Isten szeret bennünket? Azt, hogy jól élünk, hogy nincsenek anyagi gondjaink, hogy elkerülnek a nehézségek? Vagy azt, hogy a legnagyobb megpróbáltatások között, a legnagyobb bizonytalanság árnyékában is képesek vagyunk érezni Isten szeretetét? Azt, hogy képesek vagyunk érezni Isten szeretetéből a felénk áradó melegséget és képesek vagyunk hinni benne, függetlenül attól, hogy mi vesz minket körül?
Belegondoltál már, hogy a világ legnagyobb csodája milyen megpróbáltatások közepette valósult meg? Jézus megszületett, de Heródes mindenáron el akarta pusztítani. Isten megmentette egyszülött fiát, Máriát és Józsefet, de rengeteg kisded esett áldozatul Heródes haragjának.
Vajon Isten felénk kinyújtja-e védő karját, vagy pedig mi is a dühöngő Sátán áldozatává válunk? Vajon nekünk milyen sorsot, milyen szerepet szán Isten? Nagy a kísértés azt gondolni, hogy ha jól mennek a dolgaink, akkor Isten velünk van, ha pedig véget ér a karrierünk, ha elszegényedünk, akkor Isten elhagyott minket. Lehet, hogy mindennek meg kell semmisülnie körülöttünk ahhoz, hogy el tudjunk indulni egy igazabb irányba. Istent ne a körülményeidben keresd! Magadban kell megtalálnod őt! Úgy keresd, mint egy titkos kódot, ami valamikor beléd lett égetve. Ugyanúgy, ahogy a fecske is tudja, hogy mikor kell útra kelnie, és merre vezet az útja. Mi is keresünk valamit, amit úgy hívunk Isten. Isten létező. Csak meg kell megtalálni a hozzá vezető utat. Ugyanúgy, ahogy megtanultunk járni, beszélni, házat építeni, ugyanúgy eljuthatunk Istenhez is, ha belénk van írva az a bizonyos kód. A tudásunk és az érzéseink, a hitünk között most még óriási űr tátong. Ezt a látszólag áthidalhatatlan szakadékot a személyes megtapasztalás és a hiteles személyek példamutatása hidalhatja csak át.
Szeretnék hinni abban, hogy Isten vigyázz ránk és meg fog segíteni minket! És közben gyötör a kétség, hogy mi lesz akkor, ha a sötét világi erők ádáz küzdelme közé keveredek és járulékos veszteséggé válok? Egy szelíd hang figyelmeztet: mondtam én, hogy menjél oda?
József mindig azt cselekedte, amit az angyal mondott neki. Nem bocsájtotta el Máriát és vigyázott rá. Amikor veszélyben voltak menekültek. A legjobb tudása szerint valósította meg küldetését. Mi tudjuk, hogy mit vár tőlünk Isten? Mikor kérdezted meg utoljára, hogy „Istenem, mondd minek örülnél, mit cselekedjem?”