Ónodi Annamária
-
2023. 06.04.
Sétálgattál már kézen fogva kedveseddel egy árnyas akácfaligetben? Szívtad már magadba az akác bódító illatát? Melegedtél már hideg téli estén a duruzsoló kályha mellett, melyben az izzó akácfa rendületlenül ontotta a meleget? Zimankós napokon felmelegítette-e a testedet a forró teád, melyet akácmézzel ízesítettél és kedvesed társaságában szürcsölgetted el?
Körülnéztél már a lakásodban? Tudod, hogy akácfagerenda tartja a tetőt? Tudod, hogy a csodás lambériád is akácfából készült? Az akácka fontos. Az akác hasznos.
És vajon volt-e egy olyan kerted, melyet teljesen eluralt az akác? Érezted azt, hogy nem tudsz hátra menni a kerted végébe, mert a szúrós akácágak össze-vissza karcolnak? Tönkre ment a szőlőd, mert a hosszú évek alatt nem gondoztad a kertet, s az akác olyan árnyékot vetett rá, hogy elsorvadt? Tapasztaltad azt, hogy nem tudod elültetni a kertedbe a kedvenc növényedet, mert bárhol elkezdesz ásni, mindenhol beleütközöl az akác feltartóztathatatlan, agresszív gyökérzetébe? Küzdöttél már elvadult akácossal?
Talán benned is felmerült már, hogy akkor az akác most jó vagy üldözendő? Én szeretem az akácot. Édesapám kedvenc fája volt. Szeretem az illatát. Szeretem a kitartását. A kertünkben több mint 30 akácfa található. Gondozzuk őket. Szeretek sétálni alattuk és májusban magamba szívni a bódító illatát. Ugyanakkor kíméletlenül levágom azokat az oldalhajtásokat, melyek végigkarcolnák a lábamat, a karomat, az arcomat. Küzdök az akác ellen, hogy ne nyomja el a szőlőt, a nyári orgonát. Visszaszorítom az akácot, hogy legyen helye a paradicsomnak, az epernek, a tulipánnak.
Küzdöttél már több évtized alatt elburjánzott akácossal? Átérezted már e küldetés reménytelenségét? Hiába vágod le, néhány hónap alatt újra kihajt.
A gyűlölet is ilyen. Ha megfertőz egy lelket, lehetetlenség végérvényesen kiirtani. Mégis küzdenünk kell!
Segítségképpen leírom, hogy én hogyan küzdök az akác ellen. Amit nem tudok kivágni, például a méteres átmérőjű, 5 méter magasságú fát, azt igyekszem megszelídíteni. Az alsó ágait levágom, az alját folyamatosan rendben tartom. Kellemesen sétálgathatsz alatta, nem fog bántani. Tudod, hogy valaki természetét nem fogod tudni sohasem megváltoztatni, de kialakíthatsz olyan szokásokat, amely mellett elviselhetővé válik a közelsége, sőt még hasznos is lehet.
A nem kívánatos akácfa sarjakat addig húzom ki a földből, ameddig még elég kicsik. Vannak olyan nem kívánatos magatartásminták, melyeket egyből le kell állítani, nem szabad engedni, hogy akkora fává terebélyesedjenek, amellyel már nem fogunk tudni megbirkózni.
A köztes méretű akácfa csemetéket kiásom. Meddig ások le? Maximum két ásónyi mélységbe. Nem lehet kiszedni a teljes gyökérzetet. Tudom, hogy újra és újra ki fog hajtani, de már nem adom fel a küzdelmet. Megígértem magamnak, hogy nem fogok elfáradni. A problémát a gyökerénél kell megragadni. Érdemes egy kicsit leásni, hogy a felszíni gyökérzetet ki tud emelni, és a probléma ne hajtson ki olyan gyorsan, de nincs értelme nagy mélységekbe vájkálni. Sokkal több kárt okozhatsz azzal, hogy ha a hajszálgyökerek után kutatva feltúrod az egész kertedet, mintha egyszerűen csak elvágod a feltárt gyökérzet végét és utána betemeted a lyukat. A megmaradó energiádat inkább fordítsd valamilyen szép növény ültetésére!