A hazugság az általános etikai normák szerint elítélendő, a legtöbb ember alantas dolognak tartja. Neked mi erről a véleményed? Te még soha nem füllentettél? El tudsz képzelni egy világot, ahol nincs hazugság, képmutatás, mindenki őszinte? Ki ne hallott volna már a tízparancsolatról? A parancsok közül a VIII. áll legközelebb a kommunikációhoz. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy! Erről írnék le néhány gondolatot. 

Maga a parancs többféle interpretációban élt tovább. Létezik másfajta megfogalmazása is: ">Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot Ez a megfogalmazás kicsit más tartalmat mutat mint az előző. Ez sokkal szűkebb körű, mint a hazugság tilalma.Tekintsük át a Sínai-hegyen Istentől adott parancsokat! A kőtáblákba vésett parancsokat a történelem folyamán a különböző kultúrákban többféleképpen is interpretálták. Cikkemben a katolikus értelmezésből indultam ki:

I. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! 

II. Isten nevét hiába ne vedd! 

III. Az Úr napját szenteld meg! 

IV. Atyádat és anyádat tiszteld! 

V. Ne ölj! 

VI. Ne paráználkodj! 

VII. Ne lopj! 

VIlI. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy! 

IX. Felebarátod házastársát ne kívánd! 

X. Mások tulajdonát ne kívánd!

Az első három parancs ember Istennel szembeni kötelességére ad szabályt. A tízparancsolat további pontjai tömör foglalatát adják az emberi együttélés alapvető normáinak. Jelen cikk a tudományosság igénye nélkül a fogalmak hétköznapi jelentését veszi alapul. Mit jelenthet vajon pontosan a VIII. parancs? Ha a cél az emberi együttélés szabályozása, lehet-e cél az abszolút őszinteség?

A kommunikáció segítségével nem csak közvetíteni tudjuk gondolatinkat, el is tudjuk rejteni, esetleg fals jelzéseket is adhatunk. "Hazudhatunk." Hazudni pedig nem “helyes”. A hazugságot szinte minden kultúrában elítélik. Mi is a hazugság? A legegyszerűbb, ha azt mondjuk, hogy hazudik aki szándékosan mást állít, mint amit valóságosnak tart. Persze ez a meghatározás vitatható. Hazudik-e, aki leplezni akarja a valóságot, de tudatlanságból, "véletlenül" igazat mond. Az, aki elhallgatja a valóságot hazudik? Igazat kell-e mondanunk, ha ezzel valakit megbántunk? Mit tegyünk, ha igazmondásunkkal bajba keverünk valakit? El kell-e ítélnünk a hazugságot, ha el lehet vele kerülni egy botrányt? A hazugság tilalma jelenti-e azt, hogy véleményünket mindig el kell mondanunk? Izgalmas kérdés, de most nem annyira a fogalom meghatározásáról szeretnék írni. Sokkal inkább az érdekel, hogy jobb lenne-e, vagy egyáltalán működne-e, miként működhetne a világ hazugság nélkül. Nézzük példaként egy teljesen szokványos helyzetet. Katika és Julika középkorú hölgyek. Összefutnak az utcán. Miután elpuszilnak egymás arca mellett (vigyázva egymás sminkjére) kezdetét veszi a beszélgetés:

- Jaj de örülök, hogy látlak! Már ezer éve nem találkoztunk!

- Persze, mert mindketten állandóan el vagyunk havazva. 

- De csodálatos ez a kabát, ami rajtad van! Biztosan új. Olaszból hoztad?

- Á, dehogy, már ezer éve megvan. Istenien áll. A színe különösen megy az arcodhoz. Legalább tíz évet letagadhatnál.

Ki ne hallott volna már közülünk ilyen párbeszédet? És kinek ne lenne nyilvánvaló, hogy egy ilyen beszélgetésnek nem sok köze van az őszinteséghez. Vajon kinek lenne jobb, ha őszinték lennének és a beszélgetés a következőképpen hangzana:

- Régen láttalak. 

- Ritkán járok erre. Talán hallottad, hogy kirúgtak.

- Látom, hogy annyira rosszul mégsem állsz, hiszen vettél egy kabátot.

- Ez még azelőtt volt, hogy felmondtak.

- Akkor is választhattál volna valami jobbat. Ez nem illik hozzád. Főleg a színe. Mégis csak elmúltál 40.

- Ez volt leárazva.

Vajon van értelme ennek az őszinteségnek? Az emberek néha nem csupán eltűrik, de egyenesen el is várják, hogy becsapják őket. Gondoljunk csak a reklámokra. Mindenki tisztában van vele, hogy a szuper mosogatószer sem varázsolja egyetlen mozdulattól ragyogóra a leégett zsírtól feketéllő lábost. Vagy mit szólnánk hozzá, ha így népszerűsítenének egy műszaki cikket: 

A készülék fő elemeit már nem fémből, hanem műanyagból készítjük. Így jelentősen lecsökken az élettartama, de olcsó. Annyira olcsó, hogy még egy olyan alacsony jövedelmű vásárló is meg tudja fizetni az árát mint Ön.

Így jobban hangzik:

Az általunk forgalmazott készülék már egyesíti magában a hagyományosan magas színvonalat és – a legújabb kutatásokkal kifejlesztett, az űrkutatásban is használt, forradalmian új alapanyagoknak köszönhetően - az alacsony fogyasztói árat. Miért költene feleslegesen sokat, ha a luxus minőség már mérsékelt áron is elérhető?

Miért ítéljük el mégis a hazugságot? A társas viszonyokhoz elengedhetetlen valamilyen szintű bizalom. Ha minden kijelentést, gesztust kétkedéssel kéne fogadnunk, akkor élhetetlen lenne a társadalom. Ez egy kicsit olyan, mintha a busz, amivel naponta utazunk hol egyik, hol másik útvonalon járna, és nem tudhatnánk biztosan, hogy megáll-e ott, ahol le szoktunk szállni. Másrészt gondoljunk bele, hogy mi történne, ha nem lenne verbális kommunikáció, hanem egyszerűen látnánk egymás gondolatait. Vajon jó lenne? Nem, nem lenne jó. Gondolatok, és ezen keresztül érdekek ütköznének direkt módon. Nem lenne rá mód, hogy egy konfliktus elől udvariasan kitérjünk, az érdekek ütközésének rugalmas teret adjunk. Ha szavaink, gesztusaink finomítás nélkül, direkt módon hordoznák az üzenetet akkor elveszne a kommunikáció holtjátéka.

Olyan lenne, mintha egy olyan autót kéne vezetnünk, amiben nincs a kormánynak holtjátéka, a legkisebb mozdulatokra is éles irányváltással reagál. Erre nem vagyunk alkalmasak.

Már a leírtak alapján is nehéz jól megfogalmazni, hogy mi is pontosan a hazugság. Mi különbözteti meg az ártatlan füllentéstől? Mert mérték az van. Azt szinte elvárjuk, hogy a reklám a túlzásaival becsapjon bennünket, ha például egy kávéfőzőt akarunk venni. Ha a kávéfőző dobozában egy kenyérpirítót találnánk, akkor felháborodnánk. Mondhatjuk tehát, hogy a hazugságnak van egy elvárt, és egy nem kívánt, nehezen tolerálható mértéke. 

Tehetünk-e engedményt, és ha igen, akkor mekkorát a VIII. parancs megtartásával kapcsolatban? Szabad-e a valóságot eltitkolni? Nehéz objektív, minden helyzetre érvényes mértéket találni. A köbe vésett szabály csak az irányt adja meg. A részletes elvárásokat a közösség közvetíti, amiben élünk. Ha értékrendünk megegyezik a közösségével, akkor szerencsésnek mondhatjuk magunkat. 

Ha belátjuk is, hogy a hazugság a mindennapi kommunikáció része, mégis él bennünk a vágy, hogy felismerjük, ha nekünk hazudnak. Úgy gondoljuk, hogy ezzel előnyős helyzetbe kerülünk. De miről ismerjük fel a hazugságot? Erről a témáról egy következő cikkben fogok írni.