Ónodi Annamára 

A lány reggel óta talpon volt. El kellett látnia a háztartást. Nővére csak nevetett rajta. Ugyan már! Mit gürcölsz annyit! Majd megoldják az ősök! Az ő dolguk.

Nem. Nem hagyhatja magára az anyját! Segítenie kell. Fel kell raknia az ebédet, ki kell takarítania, el kell mosogatni….

Este fáradtam lépett a szobájukba. Nővére ott állt a tükre előtt. Gyönyörű volt, mint mindig. Igen, ő más. Ő tudja, hogy kell élni. Ő gyönyörű. Őt csodálják, ő sikeres lesz. Nővére kedvesen megfogta a mosogatástól felázott fiatal kezét és maga mellé húzta.

• Nézz bele! Hát nem gyönyörű?

A lány belenézett. Igen. Gyönyörű volt. Egy csodaszép báltermet látott. Szólt a zene. A nők gyönyörűbbnél-gyönyörűbb ruhakölteményekben pompáztak, nyakukban ékszerek. A lány szemében ez maga volt az áhított tündérmese. Mindenki vidám volt. Nem volt más dolguk, csak hogy boldogok legyenek. Legalábbis a lány ekkor még ezt gondolta. Nővére folytatta:

• Velem tartasz?

• De hát?

• Ugyan már! Nem gondolod, hogy a herceg majd eljön hozzánk a világ végére?! Én holnap a barátomhoz költözök. Szülei jó módúak, még házvezetőjük is van. Nem gondolod, hogy én itthon fogom sikálni a padlót?! Köszönöm, de én ebből a sorsból nem kérek! Én többre vágyok! Szép ruhákat akarok! Bulizni akarok nem gürcölni! Be akarom járni a világot! A barátom szülei tavaly is a Maldív szegeteken voltak. Idén azt tervezik, hogy elmennek egy Földközi tengeri nyaralásra. Gondolj csak bele! Nem jobb egy ötcsillagos szálloda medencéje mellett kortyolgatni a koktélt, mint hogy te főzzél az egész családra!?

• De hát! Anyával mi lesz?

• Ó, drága testvérkém! Ez az ő bajuk. Tanuld már meg végre, hogy magaddal is foglalkozz! Kit érdekel, hogy velük mi lesz? Ez a te életed. Az pedig az övék. Ők választották ezt az életformát, nem mi. Oldják meg nélkülünk. Jobb, ha te is a saját boldogulásoddal foglalkozol!

A lány nővére másnap elköltözött. Időnként felhívta őt, hogy menjen vele a plázába vásárolni, menjen vele fodrászhoz. Ja hogy, nincs pénze rá? Igazán sajnálja. Néha hívta őt moziba, diszkóba. Ja, hogy nem hagyhatta magára a kis testvérüket? Igazán sajnálja, pedig a barátja haverjai is nagyon jó fejek. Biztos ő is találna köztük egy olyan srácot, akihez odaköltözhetne. Ő jól járt. Barátja jómódú szülei befogadták őt óriási lakásukba. Jobb mint egy albérlet, ráadásul semmit nem kell fizetniük érte és még a kosztjuk is megvan.

A lány egyedül maradt régi szobájukban. Minden reggel korábban kelt, hogy a többiek számára reggelit készítsen. Régen ez nem esett nehezére. Szeretett szolgálni. Szerette a szüleit. Sőt még a mező illatát is szerette. Viszont egyre fáradtabb lett. Hiányzott neki valami. Hiányzott az, hogy valaki erősen magához ölelje, megköszönje neki a fáradozásait és megerősítse őt.

Egyre gyakrabban nézett bele nővére tükrébe. A tükör mindig ugyanazt mutatta. Egy könnyebb, vonzó életet. S ekkor megszólalt a mobilja. Haverjai hívták, hogy menjen velük bulizni. Éppen ott állt a tükör előtt. Látta a csábító jelenetet, a tündérmesét, a herceggel, aki el fogja vezetni egy könnyebb, gondtalanabb életbe, ahol nem kell egész nap gürcölnie.

• Máris megyek- hangzott a válasz.

A lány felvette a legkihívóbb ruháját, amit még nővérével együtt választották és elment bulizni. Elment egyik este, s elment másnap is. Úgy érezte, hogy most igazán tartozik valahová. Azt nem vette észre, hogy a belsejében keletkező melegséget az alkohol okozta, s a kívánt mámort az italába csempészett szerek erősítették. Jól érezte magát. Jó volt gondtalannak lenni. Jó volt hátra hagyni minden feladatot, minden felelősséget. Igen, ez az, amiről a nővére beszélt. Most végre önmaga lehetett. Már nem nyomta a vállát a család terhe. Ugyan már! Neki a saját útját kell járnia!

Otthon nem nézték jó szemmel ezt a változást. Szüleinek nem tetszett, hogy minden este eljár szórakozni, reggel meg olyan fáradt, hogy nem bír iskolába menni. A tanárok is elkezdtek panaszkodni. A tanárok! Hiszen ők azt sem tudják mi az élet! Csak a régi rögeszméjüket ismételgetik! Mit tudják ők, hogy mitől lesz valaki boldog? Ő már „tudja”. Tudta mit jelent este elindulni, mámorban úszni, úgy, hogy nem tudja reggel hol fog felébredni. Számtalanszor megesett vele, hogy este még nem tudta kinek az ágyában fog másnap reggel ébredni. Az iskola már nem érdekelte. Nem járt be. Minek? Az apja tanult. Mégsem elég az a pénz semmire sem, amit keres. Hétvégén is csak gürcöl. Akkor meg minek tanulni? A nővérének van igaza. Ő jól csinálta. Barátja szülei eltartják őt is, nem kell semmit se csinálnia. Tehát nincs más dolga, mint eljárni rendszeresen bulikba és rátalálni arra a pasira, aki majd biztosítja számára a gondtalan életet.

Légy átkozott te tükör, hogy annyi szép lelket elbolondítasz és romba döntesz! Szegény lány egyik buliból a másikba járt. Mivel szüleinek nem tetszett ez az életmód, otthagyta a családi fészket. Nem voltak tervei, csak buli volt, csak a mámor létezett, csak a jelenben akart élni. Így ment ez hónapokon keresztül. Aztán a mámort lassan felváltotta a csömör, s ekkor döbbent rá, hogy mindent felégetett maga körül. Amikor bajba került, nővére nem állt mellette, hiszen mindenkinek a saját karrierjével kell foglalkoznia. Így van ez jól. A világ így működik.

A lány ott állt fiatalon, kiábrándultan, összetörve. Nem tudta merre. Eddig két utat próbált ki. Dolgozott otthon lelkiismeretesen, s élvezte a bulik mámorát. Nem tudta merre viszi tovább az útja. Már nem tudta mi a jó. Ő hinni szeretett volna a családban, de nem engedték, nem erősítették meg. Hitt a tükör csalóka képében, de csalódnia kellett. Ezek után még legyen hite? Higgye el, hogy képes alakítani a saját életét? Képes legyen elhinni azt, hogy lehet másképp is csak akarnunk kell? Lehet másképp is… Nagyon nehéz elhinni. Egyáltalán mi az a másképp? Tudjuk-e, hogy mit szeretnénk? Lesz-e erőnk újrakezdeni mindent? Ki fogja felépíteni a hitünket? Márpedig hit az kell. Anélkül nem lehet. Hinni kell egy álomban, amit megvalósíthatunk. Viszont annak, aki egyszer már csalódott nagyon nehéz. Hiszen én hittem egy álomban! Sőt az apám is hitt egy álomban! Hittünk a család mindenhatóságában. Mégsem sikerült. Hogy tudnék még hinni? Egyáltalán miben hihetnék? A tündérmesékből már elegem van!

Szegény csalódott lelkek! Oly reménytelen az egész, mégis oly egyszerű. Nem kell más csak egy apró napsugár a lélekbe, amely felmelegíti. Csukd be a szemed a csalóka képek láttán és csak a szívedre hallgass! Az igaz melegség utat fog mutatni. Nem vagytok egyedül. Sokan vagytok meggyötört, csalódott lelkek, akiknek szükségük van arra az apró szeretet sugárra, amit képesek vagytok adni. Szükségetek van egymás támogatására. Találjátok meg egymást és segítsetek! Segítsetek és merjétek elfogadni a segítséget úgy, hogy közben az az ici-pici melegség ott a szívetek körül kezdjen egyre jobban erősödni. A szeretet meg fogja mutatni az utatok. A csalóka tükörképet pedig felejtsétek el!