Olvasóink értékelése: 0 / 5

Star InactiveStar InactiveStar InactiveStar InactiveStar Inactive
 

Szabad-e?

Szabad-e másra vágyni 
mint miben létezünk?
Szabad-e fantáziánkkal
tágítani életterünk?
Szabad-e érzelmeinkből 
menedéket szőni?
Szabad-e e zord világból 
időnként elrejtőzni?      

 

                          Lanavitae 2014. okt. 19.

 

 Egy szál virág

A város közepén egy óriási szemétdombon ülsz és elmélkedsz. A szemétdombot rég befedték földdel és növények telepedtek meg rajta. Mégis valami másra vágysz. Vágysz az őserőre. A több száz éves fákból áradó ellentmondást nem tűrő életerőre. Szeretnéd, ha körbeölelne. Szeretnéd ha bizonyosságot adna arra, hogy létezik az embernél magasabb erő.

Aztán a szemed a körülötted pompázó virágokra téved. Egyszerű vadvirágok, mások gaznak tekintenék, de a te szemedben az élet újabb bizonyítékai. Rájuk koncentrálsz, s hirtelen eltűnik minden, csak a bennük lüktető életet érzed. Azt az életet, amely még a szemétdombon is képes erőre kapni, s betölteni egyszerű szépségével a teret. Belekapaszkodsz egy kis virág látványába, s gondolataid messze repítenek. A végtelen mezőket járod messze a főváros zajától, forgatagától. Érzed a szabadság illatát, s egész tested beleborzong.

 Képzeleted képes messzire repíteni, de időnként arra is szükséged van, hogy álmaidat megtapasztald. Szükséged van az őserő ölelésére.

 

                               Lanavitae 2014. okt. 19.

 

Gyere velem

Gyere velem, játsszuk azt, hogy
felnőttek vagyunk,
Gondterhelten ráncoljuk homlokunk,
mert drágább lett a kenyér,
s mi ruhára spórolunk.
Mellettem alszol, és arról álmodunk,
Hogy sarjakat hajtunk.

Összetartozunk.

 

                              S. Corax 1980.

 

  Lehet vagy nem szabad?

Nem szabad, nem lehet
mondják mások, s
teszik mit erejük enged.
Mert ilyen az ember,
a törvényben védelmet, s
nem korlátot keres.
Karomban Isten ereje –
mondják s löknek félre
hangosan másokat.

Isten hallgat és
miénk a feladat,
keresni a választ:
lehet… vagy nem szabad?

 S. Corax 

 

Ami van

Emlék vagyunk és
Várakozás.
Várni a percet,
S emlékezni rá.  
Hinni, hogy a miénk,
Őrizni tovább, 
Mint tart a pillanat.

Ami fényt ad, s
Elvezet a tűzhöz,
A láng,
s ha ellobban
ott marad s ott 
tart a parázs. 

Az emlék 
Imádság,
A pillanat varázs.

S. Corax