A címben direkt írtam rövid O-val a szót, mivel valójában japánul ez a helyes, és nem hosszú Ó-val. Bár törekszem arra, hogy a magyar írásjeleket a japán kiejtés szerint használjam, a kimono esetében ennyiben ki fog merülni, mivel a magyar nyelvben már hosszú Ó-val honosodott meg ez a szó, és a gésák esetében sem a kiejtést sokkal inkább tükröző „geisa” írást használom. Úgyhogy a továbbiakban kimonóként fogom én is írni. Ebben a cikkben arról lesz szó, hogy mi is ez a csodaruha, amit sok helyen „gésaruhának” is neveznek (helytelenül).

A kimonó(着物)jelentése „viselt dolog”. Ám bármennyire is japán, nem japán eredetű öltözet. A 800-as években kezdték el utánozni a japánok a kínai uralkodói udvar divatját. A Heian-kori (XI. sz.) japán kimonó neve dzsúnyihitoe (tizenkét réteg) volt, tekintettel arra, hogy legalább 12 rétegből állt. De ez a 12 réteg csak az alap volt. A Heian-kori hercegnők azzal versengtek, hogy ki tud minél több réteget magára pakolni. Nekik úgyis mindegy volt, mert vitték őket mindenhova, nem nekik kellett cipelni a körülbelül 20 kilónyi selymet. A köznép nem hordott ilyen ruhát soha, a császári udvar viseletei közé tartozik. Manapság történelmi fesztiválokon és múzeumokban láthatunk ilyet.

 

A tizenkét réteg színeinek elrendezése külön jelentéssel bírt. Az egyes kombinációknak neveket adtak, és meg volt szabva, hogy mikor lehet őket viselni. Ilyen pl. a „hó alatt”, ami a rózsaszín, zöld és fehér összeállításaként jött létre. A régi öltözködési szokásokról helyenként lehet hasonló érdekességeket olvasni a „Muraszaki meséje” című könyvben (ami megtévesztően egy gésát ábrázol a borítón, noha semmi köze nincs hozzá).

Az Edo-korban (1600-as évek) kezdett kialakulni az a kimonó, amit ma ismerünk, majd a Meidzsi-korra (1800-as évek) nyerte el végleges formáját.

Ez egy népviselet. Nem „gésaruha”, nem csak a gésák hordták/hordják. Kimonót szokás ma is felvenni az alábbi eseményeken:

    • esküvő,
    • nagykorúság ünnepe,
    • 7-5-3 éves gyerekek ünnepe,
    • újév,
    • nyári fesztiválok,
    • temetés,
    • egyéb nagy esemény, mint pl. vallási szertartás, családi összejövetel,
    • teaszertartás,
    • japán tánc színházi előadásokon – pl. kabuki, rakugo, kamikiri, ógiri, stb. samiszen, koto és egyéb tradicionális hangszeren való játszás közben,
    • tradicionális japán fogadó (rjokan) személyzete csak úgy kedvtelésből egy sétára,
    • stb.

Biztos van több is, hirtelen most ennyi jutott eszembe. Éppen ezért kissé bosszant, hogy ha egy japán rendezvényre megyek, vagy japán napokon lépek fel, akkor lépten-nyomon hallom, hogy „gésa”. Még borzasztóbb, amikor azt hallom, hogy „kínai”. Szeretném, ha a magyarok megismernék ezt az öltözéket.

Hogy is néz ki a kimonó?

Nos, sokan azt sem tudják, hogy hogy néz ki a kimonó. „Valami selyemköntös”. Szerintem sokan csak eddig jutnak a fogalom leírásánál. Éppen ezért van az, hogy sokan összekeverik a kínai qípáo-val (ejtsd: csípao), vagy a koreai hanbokkal, esetleg a vietnami áo dài-jal. Ezek NEM kimonók!

 Na, EZ a kimonó:

 

 A kimonó első ránézésre abban különbözik a leginkább az összes többitől, hogy vastag öv fogja körbe a derekán, és hosszú, lefelé lógó ujja van. Ha megnézitek, a többi távol-keleti ruházatban ez nem található meg.

Tévedés, hogy a kimonó csak női ruha. Van férfi kimonó is, bár ők ritkábban öltenek magukra kimonót manapság. Persze nem úgy néz ki teljesen, mint a női kimonó. A színei sokkal visszafogottabbak, általában barna, szürke, fekete vagy valami hasonló. Nincs rajta díszes motívum, maximum apró pöttyök vagy csíkok, de általában egyszínű. Az öv nem olyan vastag, mint a nők esetében, és lejjebb kötik meg. Szoktak hozzá felvenni hakamát, ami egy szoknya-szerű bő nadrág. 

 

 

A kimonó szabása téglalapokból áll össze, és hossza nincs személyre szabva. Nincs S, M, L méret, mivel a viselete közben a viselő magasságához lehet igazítani. Ezért jobb is, ha kicsit hosszabb, mint kellene, így a magasabb emberek is fel tudják venni. Egy felnőtt kimonó hossza 150-160 cm körül változik. Ha kiterítünk egy kimonót, így néz ki:

Látható, hogy milyen egyenes vonalak mentén vannak összevarrva az egyes panelek. A kimonó még akkor is matt, vagy lágy fényű, ha selyemből készült. Mindenki valami fényes, szatén-szerű anyagra gondol, ha kimonóról van szó, de ez nem így van. Sajnálatos, hogy ha az ember beírja a Google-ba a „kimono” szót, a képek nagy része nem is kimonó, az emberek pedig megveszik, vagy azt leutánozva gyártanak saját "kimonót". Ezekről beszélek:

 

Mindkettő olcsó utánzat (bár nem biztos, hogy annyira „olcsó”, mivel még ezeket a gagyi másolatokat is elég drágán adják)

Nézzük a hibákat sorra!

1. Fényes szaténból van mindkettő - a Japánok soha nem készítenek ilyenből kimonót, az mindig viszonylag matt, még ha selyemből van is.

2. Az öv mindkét esetben túl keskeny, lágy anyagból készült, ezért nincs tartása - a japán kimonó öve (obi) ugyanolyan vastag végig, amikor körbe tekered, és kicsit magasabban kell megkötni, mint ahogy a képen van. (kíváncsi vagyok, milyen lehet hátul)

3. A gallér esetén mindkét képen elkövettek egy-két hibát. A fekete kimonó esetében lényegében nincs is gallér, pedig minden kimonónak van egy kb. 5 cm széles gallérja, ami hátul esztétikusan eláll. Emellett a jobb oldalt hajtotta felülre, ami a japán kultúrában azt jelenti, hogy meghalt az illető, úgy szokták temetni a halottakat. A piros „kimonó-szerűség” már rendelkezik gallérral, és a jó oldalt hajtotta felülre, de egy igazi kimonó esetében a gallér színe nem különbözik a kimonó többi részétől. Erre egy kivétel van. Az Edo-korban divat volt, hogy  a gallér színe fekete volt. De azon kívül minden esetben egyezik a gallér színe és mintázata a kimonó anyagával.

4. Emellett szokásos hiba, ami a fekete öltözéknél jól látszik, hogy szoknya alakja van. A kimonó csőszerű, egyenes. Azt hiszem, bemelegítésnek egyelőre ennyit a kimonók általános bemutatásáról. Most pedig egy kis házi feladat. 

Kvíz: Az alábbi képek közül melyik kimonó, és melyik nem?

 

A helyes válasz: B, D, H, I