A pletyka a kommunikáció sajátos formája.  Fogalmát sokan, sokféleképpen megfogalmazták már.  Az talán mindegyik leírásban közös, hogy rosszindulatú, felelőtlen híresztelést értenek alatta.

 

Sokan gondolják, hogy a pletykálkodás a vénasszonyok sportja, pedig nem így van!  A pletyka valójában átszövi az egész életünket.  Én a legdurvább pletykákat mindig a férfi öltözőben hallottam.  Ugye, ez egy kicsit meglepő?  

Sokszor észre sem vesszük, vagy nem vesszük komolyan , amikor hamis, vagy meg nem erősített információt adunk tovább. Nem minden pletykát szül a rosszindulat.  Sokszor elég, hogy  hallunk valami érdekeset, izgalmasat, esetleg bosszantót, amit rögvest továbbadunk, és már útra is kelt a pletyka.  A pletyka információ torzító hatása jól szemléltethető szituációs játékokkal.  

Okai

A kommunikációnak ez a felelőtlen formája ritkán irányul kifejezetten mások lejáratására.  Sokszor csak megerősítést keresünk a közösségben, vagy próbáljuk feldolgozni a rossz hírek okozta feszültséget.  Szórakoztatjuk magunkat.  Vannak akik a kisebbségi komplexusukat kompenzálják így.  Azzal, hogy leszólnak másokat, nagyszerűbbnek érzik magukat.  Különösen, ha ebben megerősítést kapnak a környezetüktől.

Az embereknek sokszor fel sem tűnik, hogy néha teljesen akaratlanul indítanak el fals információt.  Ez jól szemléltethető szituációs játékon keresztül.  Tegyük fel, hogy a gyakorlatvezető kiküldi a szobából a résztvevőket, eg y kivételével.  Neki elmesél egy történetet.  Aztán megkéri, hogy mesélje el az első tesztalanynak, aki majd elmeséli a következőnek, aki a következőnek  és így tovább.  Aztán összehasonlítja kiindulási történetet a végeredménnyel.   

Miért veszélyes?

Bajba sodorhatunk vele másokat, vagy akár magunkat  is, ha felelőtlenül kommunikálunk és bizonyossággal állítunk tényeket, amiknek talán nem sok köze van a valósághoz.  Mivel a szörnyűségeknek nagy a hírértéke, könnyen átlépi az információs ingerküszöbünket.  Ebből az következik, hogy a pletyka tárgya általában valami rossz dolog, amit jócskán felerősíthetünk azzal, ha sokan beszélnek róla.

Az emberek könnyen rászedhetők. Gyermekként csúnya tréfát eszeltünk ki.  Az  óraközi szünetben beinvitáltuk fiú osztálytársainkat a wc-be és elkezdtünk panaszkodni Józsira, remélve, hogy „áldozatunk” csatlakozik hozzánk.  Ez szinte mindig meg is történt.  Józsi pedig ott ücsörgött az egyik fülkében és jól mulatott rajtunk.  Ma a technikai eszközök ennél sokkal rafináltabb tréfákat tesznek lehetővé.  Gondoljunk csak egy „véletlenül” bekapcsolva felejtett mobilra...

 

Hogyan védekezhetünk?

Néha igen nagy kellemetlenséget okoz, ha visszaélnek bizalmunkkal.  Sokszor nem könnyű kideríteni, hogy ki adja tovább a bizalmas információt.  Néhány éve kigondoltam egy egyszerű módszert.  El kezdtem  terjeszteni egy információt, ami mérsékelten bizalmas volt, de elég érdekes ahhoz, hogy érdemes legyen továbbadni.  A történetnek valamennyire hitelesnek kellett lennie, hogy visszajusson hozzám.  Ráadásul tudnom kellett, hogy ki adta tovább a tőlem kapott információt.  Ezért „megjelöltem”  a történetet.  Tettem bele egy olyan elemet, ami nyilvánvalóan nem volt igaz, így nem származhatott más forrásból.   Minden „gyanusított” más jelet kapott.  Amikor néhány nap múlva a fülembe jutott a történet pontosan be tudtam azonosítani a vétkest.

Van, amikor tudjuk, hogy ki terjeszt rólunk kellemetlen történeteket, mégsem tudjuk megakadályozni.  Vannak agresszív, rosszindulatú emberek, akik különös örömüket lelik abban, ha másoknak árthatnak.  Ellenük sokszor semmit nem tudunk tenni.  Vagy mégis?  Néhány éve egy ismerősöm igen kreatív módon oldotta meg a problémát.  Leült beszélgetni a hölggyel és azt mondta neki, hogy valami nagyon nincs rendben vele, amióta összejöttek, mindenféle viszketős tünetei vannak.  A hölgy elcsodálkozott, hiszen nem volt közöttük semmi, sőt, ki nem állhatták egymást.  Az ismerősöm nem veszítette el a nyugalmát, hanem folytatta:

Persze, hogy soha nem voltunk együtt, és soha nem is leszünk, de én ezt fogom mondani, és mivel ez nagyon izgalmasan hangzik, mindenki el fogja majd hinni, és tovább fogja adni – épp úgy, mint a te történeteidet.

Mondanom, sem kell, hogy a pletykálkodás abba maradt.  Ezt a megoldást mégsem ajánlanám senkinek.  Igen kockázatos.  Sokkal jobb, ha úgy kerüljük el ezeket a kellemetlen helyzeteket, ha nem mondunk el magunkról minden bizalmas információt, csak azért, hogy a figyelem középpontjába kerüljünk.  Ami még ennél is fontosabb, hogy alaposan gondoljuk át, hogy kinek, mit mondunk másokról.