Olvasóink értékelése: 5 / 5

Star ActiveStar ActiveStar ActiveStar ActiveStar Active
 

Az elmúlt évtizedekben sok minden megváltozott. Megváltozott a család szerepéről, a párkapcsolatokról való vélekedés is. Amikor 25 évvel ezelőtt abba a faluba költöztünk, ahol ma is élünk, minden másként működött. A generációk egymásra épülésének megvolt a megszokott, elfogadott rendje. A gyerekek elvégezték iskolákat, dolgozni kezdtek és ezzel csaknem egy időben párt választottak és szülői segítséggel megkezdték felépíteni a saját házukat. Aztán jöttek a gyerekek. Folytatódott a körforgás. Ennek megvolt a maga szépsége, biztonságot adott.

 Ma a fiatalok tovább tanulnak és a munkakörnyezetbe való beilleszkedés is tovább tart. Kitolódik a szociális érés ideje. Sokszor a 30-35 éves "gyerekek" is önállótlanok. Már felnőttek, és megvan az igényük, hogy a társadalom felnőttként kezelje őket, de sokan még a harmincas éveik közepén sem készültek fel az egzisztenciális biztonság megteremtésére. Megváltozott körülmények között jön el a párválasztás ideje is. De eljön, mert az ember társas lény. Igaz, talán már ez sem úgy történik, mint 20-30 évvel ezelőtt. Egyrészt később kerül sor a pár kiválasztására. Ami annyiból talán jobb, hogy egy harmincéves ember többet tud a világról, és - ami ennél sokkal fontosabb - saját magáról és így megfontoltabb döntést tud hozni. Kicsit olyan ez, mint a pályaválasztás. 16-18 évesen nehéz olyan hivatást választani, amiben annyi örömet lelünk, hogy fel sem merül bennünk a pályamódosítás gondolata. Bár van , akinek sikerül. Mint ahogy vannak olyan párok is, akik ifjúként kötik össze a sorsukat, és együtt öregszenek meg. Számomra az lenne a logikus, hogy az érett fejjel hozott döntések sokkal megalapozottabbak.

 

Másrészt viszont a kor előrehaladtával csökken az alkalmazkodóképesség, megerősödnek az elvárások. Talán pont ezek miatt, mintha ezen a téren kicsit kevesebb lenne a spontaneitás. Sokan keresnek társat kezükben láthatatlan listát tartva, amin aztán kipipálhatják, hogy választottjuk megfelel-e az elvárásaiknak. Mik ezek az elvárások? Talán nem fontos. Nekem sokszor támadt már az a benyomásom, hogy ezek a listák csak arra szolgálnak, hogy mentséget adjanak az egyedül töltött estékre, hiszen a listán megfogalmazott elvárásoknak általában nem felel meg senki. De a hiba soha nem a lista készítőjében van. Ő természetesen tökéletes. Ha valaki mégis listát akar készíteni, akkor sokkal okosabb dolog saját tulajdonságainkat számba venni, mint az elvárásainkat megfogalmazni.

 

Hajlamosak az emberek azt megfogalmazni, hogy mire van szükségük, mit szeretnének kapni. Pedig bármennyire közhelyesnek tűnik is, sokkal fontosabb, amit adni tudunk. Egy nőt az tesz igazán boldoggá, ha nőnek érezheti magát. Ahogy egy férfi is akkor boldog, ha megtalálja azt a nőt, aki mellett férfi lehet. Képesek vagyunk rá, hogy ezt megadjuk valakinek? Arra, hogy meghallgassuk a másikat, odafigyeljünk rá? Nyitottak tudunk maradni a másik ember felfedezésére? Ki tudnak alakulni azok a finom kommunikációs hidak amiken keresztül utat találunk a másik félhez?

 

Minden emberi kapcsolat lényege az elfogadás. Ez az elfogadás többnyire nem következetesen összeállított listákon alapul. Sőt, néha úgy tűnik, hogy semmi köze a mérlegeléshez. Hanem akkor min múlik a siker? Erre sokan próbáltak már és próbálnak ma is választ keresni. Mi lehet a titok? Miért van , hogy vannak tulajdonságok, amiket ki nem állhatunk, mégis, vannak emberek, akiket éppen ez tesz vonzóvá számunkra.

 

Van, aki a horoszkópot elemezgeti, párkapcsolati, vagy személyiség teszteket tölt ki, sőt, van aki a génekben keresi a magyarázatot. Mert magyarázatnak lennie kell. Valami logikus magyarázatnak. Sok olyan kapcsolatot látok magam körül, ami nem magyarázható a logika szabályaival.

 

Körülbelül hét évvel ezelőtt megismertem egy lányt. Egyetemet végzett, művelt lányt. Szép, hosszú listája volt egy lehetséges társtól megkövetelt tulajdonságokról. Aztán meg is találta az igazit. Azt az embert, aki talán egyetlen pontban sem felelt meg az elvárásainak. Sem küllemben, sem iskolázottságban, sem az egzisztenciáját tekintve. Mégis tudtak egymásnak örülni, harmonikusan éltek együtt. Kialakult közöttük az elfogadás, érzelmi biztonságot tudtak adni egymásnak. Igaz, már vége, de közel öt évig tartott ez a kapcsolat.

 

Persze senkit nem szeretnék lebeszélni a lista elkészítéséről, hiszen a listának nagyon fontos szerepe lehet. Amikor a zsebünkbe nyúlunk, kivesszük a listát, gombóccá gyúrjuk és kidobjuk a kukába, mert már nincs rá szükségünk, mert megtaláltuk az igazit.