Akit foglalkoztat az önismeret kérdése az biztosan találkozott már a  A Myers–Briggs-típusindikátor (MBTI) nevű személyiségteszt fogalmával.  Én néhány éve Frankfurtban egy amerikai trénerek által vezetett program keretében ismerkedtem meg a rendszerrel. Természetesen a tesztet is kitöltöttem és elég érdekesnek találtam.  A tanfolyam legértékesebb része a szituációs játék volt.

A rendszert   Carl Gustav Jung munkásságát is felhasználva, a második világháború éveiben  Katherine Briggs és lánya, Isabel Myers alkotta meg.A teszt arra kérdez rá, hogy hogyan viselkedünk konkrét élethelyzetekben.  Az információfeldolgozással és döntéshozással kapcsolatos viselkedésében négy jellemző tulajdonság mentén csoportosítja a személyiségtesztet kitöltő embereket: 

I Introvertált (introverted) – Extrovertált (extroverted) E

S Érzékelő (Sensing) – Intuitív (iNtuitive) N

T Gondolkodó (Thinking) – Érző (Feeling) F

J Megítélő (Judging) – Észlelő (Perceiving) P

A tipizálás talán legközismertebb, Magyarországon is sokat hivatkozott eleme az introvertált/extrovertált kategóriákba sorolás.  Az MBTI rendszer átfogó áttekintése helyett erre a faktorra összpontosítok. Az introvertált-extrovertált ellentétpár magyar nyelvben a „befelé” ill. „kifelé forduló” kifejezésekkel írható le.  Ezek a kifejezések persze nem írhatóak le pontosan egy-egy szóval.

Például ha valakit befelé fordulónak jellemzünk akkor azt az érzést keltjük, hogy az illető zárkózott.  Pedig teljesen másról van szó. Egy introvertált ember is lehet igen érdeklődő, kíváncsi, barátságos.  Jung elméletében aszerint tett különbséget , hogy  honnan nyeri a személy a lelki energiát.  Leírása szerint az introvertáltak belső világukból, az extrovertáltak kívülről.   Ez így már talán valóban jobban visszaadja a lényeget.  Legalábbis szemléletessé teszi.  

Egy alkalommal az egyik amerikai kollégám a következőképpen írta le kettőnk kommunikációját: Ő, mint extrovertált kiborítja az asztalra a gondolatait, és azt várja tőlem, hogy majd együtt elrendezgetjük, én ezzel szemben felmarkolok néhányat és elvonulok kirakóst játszani.  Gondolom, hogy ebből a rövid leírásból is jól kitűnik a két preferencia közötti különbség.

Van aki úgy véli,  hogy az MBTI fogalmaival leírható a jellem.  Pedig ezek a fogalmak a viselkedési preferenciákat írják le.  Mi is  a különbség?  A jellem az identitásunk része, viszonylag állandó.  Viselkedésünk ezzel szemben dinamikus, sok tényező befolyásolja.

Ebből adódhat a kérdés, hogy vajon mennyire megbízhatóak ezek a tesztek?  Mennyiben befolyásol bennünket a megfelelési kényszer, hogy a teszt kérdéseinkre egy általunk kívánatosnak ítélt preferenciának megfelelő válaszokat adjuk.  Pedig itt nincsenek rossz, vagy jó válaszok, hiszen introvertáltnak vagy extovertáltnak lenni se nem érdem, se nem hiba.  Viszont hasznos , ha megismerjük a preferenciáinkat.  

Miért fontos ez?   Ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk kommunikálni figyelembe kell venni  a az extrovertált és az introvertált kommunikáció közötti különbségeket.  Nem véletlen, hogy a preferenciák ismertetése szinte minden kommunikációs tréning alapvető eleme.  

Mik ezek a különbségek?

Ha elnagyoltan akarjuk megválaszolni a kérdést, akkor azt mondhatjuk, hogy az extrovertált emberek a külső világból nyerik az impulzusokat, folyamatosan nyitottak, sok dologra figyelnek egyszerre.  Kommunikációjuk nyitott, beszédesek, "beszélve gondolkodnak".   Ezzel szemben egy introvertált ember "befelé figyel".  Ennek megfelelően lassabban kommunikál, zárkózottabbnak tűnik.  Írásban jobban kifejezi magát, hiszen fontos számára, hogy megfogalmazza a mondandóját.  Ez a különbség nem jelenti azt, hogy egyik, vagy másik módszer hatékonyabb lenne.  Ráadásul ne felejtsük el, hogy nem személyiség jegyekről van szó, hanem preferenciákról, amit sok minden befolyásolhat.  Ha valaki kellő figyelmet fordít arra, hogy a megfelelő kommunikációs technikákat elsajátítsa az mindkét módon, extrovertáltként vagy introvertáltként is tud viselkedni - igazodva a környezet igényeihez.  Egy profiról néha nehéz megmondani, hogy melyik csoportba tartozik.  Azért vannak árulkodó jelek.  

Például tegyük fel, hogy egy konferencián ülünk.  Hallgatjuk az előadókat akik remek előadói módszerekkel kápráztatnak el bennünket.  "Extrovertáltak" - gondolhatnánk.  Aztán figyeljük meg, hogy mi történik ebédidőben, amikor az előadó nem akar megfelelni a hallgatóság elvárásainak.  Ki hová ül le, kivel beszélget, hogyan gesztikulál?  Kivel teremt, tart fent szemkontaktust?

Preferencia és pályaválasztás

Sokan gondolják úgy, hogy preferenciáink nagyban meghatározzák, hogy milyen hivatásban lehetünk eredményesek.  Kézenfekvőnek látszik, hogy egy extrovertált embereknek sok verbális kommunikációt igénylő feladatot kéne végeznie, míg az introvertáltaknak inkább az analitikus, elvonult gondolkodást követelő  munkák hozhatnak sikert.  Én úgy gondolom, hogy ezek a preferenciák nem adnak ilyen egyértelmű eligazítást.  Nem szabad elfelejteni, hogy tanulással a preferenciák jelentősen befolyásolhatók.

Mire kell odafigyelni?

Ha tudatosan szeretnénk javítani a kommunikációs készségünket, akkor fontos, hogy felmérjük, hogy mi melyik táborba tartozunk.  Preferenciánk ugyanis  - ha nem is tudatosan - befolyásolja a kommunikációs partnereinkkel szemben támasztott elvárásainkat.  Ha introvertáltak vagyunk akkor egy extrovertált embert könnyen ítélhetünk felszínes fecsegőnek, aki átgondolatlanul ömleszti ránk a gondolatait.  Pedig ő így gondolkodik.  Terjengősen, képszerűen írja le a gondolatait.   Ez a struktúrákban gondolkodó introvertáltnak zavaró lehet.  A másik oldalról az extrovertált ember nem fogja megérteni, hogy az introvertált partner miért rágódik annyit a mondandóján, miért akar belenézni a jegyzeteibe. Miért akar egy logikai rend mentén haladni, hiszen jobb a legfontosabbal, vagy legérdekesebbel kezdeni.   Ő azonnali reagálást, megerősítést vár.  Az introvertált reakciókat bosszantóan lassúnak érzi.

A szituációs játékok remek lehetőséget adnak rá, hogy felmérjük melyik csoportba tartozunk.

Ha csapatban tevékenykedünk (sportolunk, dolgozunk, vagy csak töltjük az időt) fontos, hogy a kommunikációnkat ezeknek a különbségeknek a figyelembe vételével alakítsuk.

Veszélyek

Mint minden önértékelés esetén, az MBTI-nél is fellép a Barnum-hatás (Forer hatásként is ismert).   Egy személyiségteszt kitöltése sokban hasonlít arra, amikor a ránk vonatkozó horoszkópot olvassuk.  Magunkra ismerünk a leírásokban, miközben azokban olyan általános leírások találhatók, amelyek az emberek többségére igazak.  Az általános elemek megerősítik bennünk az érzést, hogy a leírás többi része is igaz ránk.  Pedig pont ezekre a különbségekre érdemes odafigyelni.  Fontos, hogy ne feltételezzünk kapcsolatot össze nem függő elemek között, mert ezzel hamis képet alakítunk ki magunkról.

Vegyük azt is figyelembe, hogy kizárólag a  típusok pozitív vonásait hangsúlyozzák,  miközben a negatívak a politikai korrektség keretein belül rendszerint nem kerülnek említésre .

Amit nem szabad

Amikor első alkalommal vettem részt az MBTI rendszert bemutató programon a tanfolyam vezetője világosan kifejezte, hogy szerinte az extrovertált emberek viszik előre a világot.  Ők  azok, akik látják a "nagy képet", ők a tervezők, az igazi vezetők.  Az introvertáltak a részletekben elvesző, fantáziátlan  emberek.  Nézetét egy példával támasztotta alá.  Volt két építő brigád.  Az egyikben introvertált, a másikban  extrovertált emberek dolgoztak.  Az egyik épület erős alapon állt, de alacsonyra sikeredett, apró kis ablakokkal. Alkotói csupán arra ügyeltek, hogy a téglák stabilan kapaszkodjanak egymáshoz.  Nem volt bene semmi fantázia.   A másik épület magas volt, tele volt ablakkal, nyitottságot sugárzott de nem volt eléggé stabil.  Szerinte az introvertált emberek megfontoltak, biztonságra törekednek, de  nem várható el tőlük kreatív gondolkodás.  Alkalmasak viszont arra, hogy az extrovertáltak álmait valóra váltsák.  

Véleményem szerint ez a rendszer teljes félreértelmezése.  A különböző preferenciájú emberek kicsit másként gondolkodnak, másként kommunikálnak, de ezek a különbségek semmiképp nem jelentik, hogy egyik, vagy másik mód hatékonyabb, értékesebb lenne.  A precizitás,  a kreativitás nem a preferenciákhoz kapcsolódó fogalmak.  Ha megértjük az eltérések mibenlétét a különböző preferenciájú emberek remekül kiegészítik egymást.